Gyermekeim, itt az utolsó óra, és amint hallottátok, hogy antikrisztus jön, és íme, most sok antikrisztus jelent meg: ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra. (1Ján 2,18)
Az ateista közhiedelem az, hogy minél közelebb jutunk a történeti Krisztushoz, annál biztosabban látjuk, hogy Jézus nem volt más, csak emberi próféta, aki szép dolgokat tanított a szeretetről, és más csodálatos dolgokról, és az Ő első követői is így gondolkodtak személyéről. Valójában – még korrekt történeti vizsgálat után is – ennek az ellenkezője az igazság.
Már az apostolok korában is megjelentek hasonló nézetek, János az első levelében ezeket a hamis tanítókat nevezi antikrisztusoknak. Honnan ismerjük meg ezeket? “Amelyik lélek pedig nem vallja Jézust, az nem Istentől van. Ez az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljön, most pedig már a világban van” (1Ján 4,3) – mondja az apostol. Ezek a hamis tanítók bizony nem a legközelebb, hanem a legtávolabb voltak a valódi Krisztustól.
Üres világi bölcselkedés helyett higgyünk az igazi apostoli bizonyságtételnek: “ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről” (1Ján 1,1). Ez az igazi bizonyságtétel. Ez kiállja a próbát, hisz ezért haltak meg mártírok ezrei akkor, és mindig a világtörténelemben. Ennek igazsága működik az újjászületett hívő ember életében.
