Mert a fügefák nem fognak virágozni, a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh az akolból, és nem lesz marha az istállókban. De én vigadozni fogok az Úr előtt, víg örömre indít szabadító Istenem. (Hab 3,17-18)
Mintha csak egy, a mai időkre szóló próféciát látnánk Habakuk próféta szavaiban.
Levéldíszben még pompázik néha a jelenlegi népegyházi keresztyénség, de gyümölcs már sehol. Mivel a szőlővesszőknek kevés a valóságos kapcsolata Jézussal, az igazi szőlőtővel, ott sincs gyümölcs. Az eredeti héber szöveg szerint inkább megcsal, becsap az olajfa termése (a felkenés, felszentelés szimbóluma): tele vagyunk csupa hamis elhívástudattal, felhatalmazással, hamis kenettel. Csoda hát, ha nincs igazi lelki eledel sem?
Kivész a juh az akolból – kell-e magyarázni? Nincs marha az istállókban – nincs sehol semmi, amit oda tudnánk áldozni Istennek, tiszta szívből és lemondásból, mindenki a maga hasznát hajszolja az utolsó fillérig, a saját idejéből sem képes adni Istennek.
Mindennek ellenére az igazi hívő embernek van oka örülni szabadító Istenében! Az igazi hívő ember hálás Istennek, Krisztusban adott szabadításáért. Tudja, hogy az igazi krisztusi üzenettel, amely önmegtagadásról, kereszthordozásról szól, nem lehet tömeget gyűjteni ebben a mai világban (soha nem is lehetett).
És víg örömre indítja Isten Szentlelke, hogy részese, tagja lehet a megváltottak kicsiny seregének.
