Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága és a vagyonnal való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. (1Jn 2,16)

A világ (az eredeti görögben: koszmosz) több jelentéssel is bír az Újszövetségben. Jelenti az emberiséget, amelyet Isten úgy szeretett, hogy Egyszülött Fiát adta érte (Jn 3,16), jelenti a teremtett mindenséget, és jelenti azt a sajátos rendszert, berendezkedést, amely alapvetően Isten ellen van. Ez utóbbi értelemben beszél János apostol arról, hogy „ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van” (1Jn 2,15a).

A világ a test kívánsága. És ez nem azt jelenti, hogy a hívő embernek nem lehetnek, nincsenek testi kívánságai. Vannak, sőt azokat Istentől kapta, csupán azt kívánja, hogy ne a világ keretei között, hanem az Őáltala megadott keretek között elégítsük ki. És érezzük, értsük meg a bennünk lévő spirituális vágyat is.

A világ a szem kívánsága. Minden rossz abból adódik, hogy meglátunk valamit, és megkívánjuk. A nem hívő ember pedig megszerzi, ha nem tudja, akkor öli egy belső kór: gyűlölet és irigység. A hívő ember nem bír ezekkel, szemeit másra irányítja: Istenre.

A világ (az eredeti szöveg szerint) az élettel való kérkedés. A nem hívő ember sokszor beképzelten kérkedik parázna, istentelen életmódjával, még büszkén közszemlére is teszi. A hívő ember nem kérkedik, de szent bizonyossággal éli Isten szerinti életét. Válasszuk mindig az Isten szerinti életet, és ne a világot, mert ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete” (1Jn 2,15b).

Facebook Comments Box