Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. (Jn 3,20)
Jézus zseniálisan fordítja meg a mi átlag keresztyén gondolkodásunkat a jó és a rossz cselekedetekről. Azt mondja, hogy azért nem akarózik az embereknek kimenni a Világosságra, – aki Jézus maga – mert cselekedetei gonoszak. Tehát előbb vannak a mi gonosz cselekedeteink, amelyek azt okozzák, hogy nem is akarunk kimenni a Világosságra.
Gyerekkoromban volt egy kedvenc amerikai filmsorozatom, az volt a címe, hogy Határváros, amely az amerikai-kanadai határon játszódott egy kisvárosban, az 1880-as években. Volt egy nagyon érdekes epizódja a sorozatnak, amely arról szólt, hogy megjelenik egy új találmány, a villanykörte, amelyet rögtön fel kell szerelni a kisváros minden jelentős pontján, így a saloon-ban, a kocsmában is. És amikor a csapos a kezébe vesz egy poharat, megdöbbenve megszólal: „Koszosak a poharak!” És azt is hozzáteszi: „Gyanítom, hogy mindig is koszosak voltak, csak eddig nem volt elég fény ahhoz, hogy lássam”. A történet vége tanulságos: kivétel nélkül mindenhol lelövöldözik és leszerelik ezt a minőségileg új fényforrást. Jól példázza ez a kis történet azt, hogy ilyenek vagyunk mi, emberek. „Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent” (Róma 3, 10). És az ige mégis beszél arról, hogy vannak olyanok, akik az igazságot cselekszik és a Világosságra mennek, hogy nyilvánvaló legyen cselekedeteikről, hogy Isten szerint cselekedték azokat!
Ez az a pont testvérek, ahol fel kell tennünk a kérdést: ha ez így van, ha én annyira meg vagyok romolva, ha nem tudom keresni Istent, ha nem tudok kimenni a Világosságra, akkor hogy lehet az, hogy én mégis itt vagyok?
Erre az egyedüli igaz válasz az, hogy csakis Isten kegyelme által. Még maga a hit is az Ő ajándéka!
