Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam. (Jn 14,6b)
Edith Evans mondta egykor: „az élet elég hosszú, de nem elég széles”. Bármire is gondolt a brit színésznő, valahol megragadta az élet fogalmának bibliai lényegét, azt, hogy az élet nem mennyiségi, hanem minőségi fogalom. Nem az a lényeg, hogy ezen a földön mennyi ideig élsz, hanem az, hogy hogyan. A keresztyén evangélium viszont ennél is többet kínál, és Jézus ennél is többet ad.
Sokan vannak, akik az élet lényegét abban látják, hogy vegetálunk, túlélünk napról napra.
Megint csak sokan abban, hogy az anyagi javakat halmozzuk, hogy mindent, amit megkívánok, meglegyen.
Ezeknek a törekvéseknek bizony elég korlátozott lehetőségeik vannak. „Végül elszakad az ezüstkötél, összetörik az aranypohár, a korsó eltörik a forrásnál, és a kerék belezuhan a kútba. A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta” (Préd 12,6-7).
Jézus maga az élet, mert bejárta előttünk azt az utat, amelyet mindenki követni fog, aki Őbenne hitt, és Őt követte.
Megjárta földi életünk nyomorúságait, és a halált, hogy úttá tegye számunkra, azt ami börtön. Úttá az örök élet felé, amelyet kezdetben elkészített Isten az ember számára. Ebben az értelemben Ő maga az élet: elénk élte itt a földön az igazi, Isten szerinti életet, és megmutatta az utat az élet végső kiteljesedéséhez, az örök üdvösséghez.
