Népem vizsgálójává, olvasztárává tettelek, hogy megismerd és megvizsgáld életét. (Jer 6,27)
A „hagyományos” keresztyénségben sajnos vészesen elterjedt az a tévhit, hogy igehirdetés és igehirdető kizárólag azért van, hogy hetente legalább egyszer megnyugodjunk az ige által. Azt ezt vallók gyakran szóvá is teszik, hogy nem akarnak hallani komolyabb dolgokról, Isten elvárásairól, ők azért jönnek, hogy megnyugodjanak, és ha nem az elvárásaiknak megfelelő langyos, önelégültségükben megnyugtató „igetablettát” kapják, egy idő után elmaradnak a gyülekezetből.
Hogy miért van ez? Azért, mert leragadnak a keresztyén élet állomásainak legelején. Jézus azt mondja: “Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” (Mt 11,28). Valóban, ha Jézushoz megyünk, akkor megnyugodhat a bűnben megfáradt életünk, és megnyugvást nyerhetünk a bűn terhétől a bűnbocsánat által. De ez csak az első lépés.
Utána a hívő ember életében úgy kell hogy működjön az ige, mint megszentelő és megtisztító erő.
Jeremiás küldetése egyértelmű: „Népem vizsgálójává, olvasztárává tettelek, hogy megismerd és megvizsgáld életét”.
A próféta munkája olyan, mint az olvasztáré: ólmot önt az érchez, majd levegőt fúj rá, hogy az oxidálódó ólom kiszorítsa a keverékből a nemesfémet. Igen, nehéz fajsúlyú az ige szava, de azért, hogy megszenteljen. Hozzád szól a Szentlélek által, hogy nyilvánvalóvá legyen az életeden, hogy megváltott ember vagy.
Te ne ragadj le a legelején! Lépj be a kohóba, hogy Isten az ige által megtisztítson! Ő tanítson meg engedelmes életre!
