Mert ismeri az Úr az igazak útját, a bűnösök útja pedig semmibe vész. (Zsolt 1,6)
Gyerekkorom kedvenc olvasmánya volt annak idején Karl May Winnetou című regényciklusa, amelynek egy fejezetében olvastam a cölöptologatókról.
A Texas és Új-Mexikó határán elterülő Cölöp-sivatagon keresztül csak úgy tudtak áthaladni az utazók, ha követték a cölöpöket, amelyek a helyes irányt mutatták. Voltak lelkiismeretlen banditák, akik a cölöpöket kiszedték, rossz irányba helyezték, hogy az eltévedt, legyengült utazókat kirabolhassák. Valahogy mindig ez a történet jut eszembe, amikor a zsoltár szavait olvasom: a bűnösök útja pedig semmibe vész.
A földi élet sivatagában van Istennek egy mindannyiunk számára kijelölt útja. Hogy miért nem járunk azon mindannyian? Mert a Nagy Cölöptologató, mindannyiunk ellensége egyre arrébb tolja a cölöpöket.
A Krisztusban megváltott embernek azonban van lehetősége arra, hogy felismerje a hamis cölöpöket, és az eredeti utat. Ez a lehetőség nem más, mint Isten törvényének és Isten igéjének követése. Ezt az utat ismeri Isten.
Igaz, hogy nehezebb követni és felismerni, mint az Ördög egyértelműen kirakott cölöpjeit, de ha ezt követed, életed célhoz ér. Ha az Ördög által jelzett utat követed, – amelynek egyetlen célja téged távolra vinni Istentől – akkor utad végül a semmibe (az eredeti héber szöveg szerint: pusztulásba) vész.
Életünk legfontosabb döntése ez: melyik utat akarjuk követni? Isten adjon odaszánást ahhoz, hogy ráléphessünk az igazak útjára!
