Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. (1Ján 1,8-9)

János ebben a kis igerészben nagyon egyszerű szavakkal szól arról, hogy mi a viszonya a keresztyén embernek a bűnhöz. Sokan megtérésük (vagy valamilyen oknál fogva gyülekezethez való csatlakozásuk) után két különböző utat járnak.

Sokan nyíltan folytatják a bűnben való élést, tagadva a bűnükről, hogy az bűn, a Biblia egyértelmű tanítása ellenére. Sokan pedig a képmutatás legkülönbözőbb technikáival leplezik azt, hogy továbbra is bűnben élnek.

Mondanom sem kell, hogy egyik sem az üdvösségre vezető út. Természetesen a keresztyén ember is követhet el bűnöket, ahogy az mindig meg is történik. Ez alól nincs kivétel. Mi a különbség? Az, hogy a nem hívő ember bűnben él, míg a hívő ember megszabadult a bűnből, de van benne bűn.

A nem hívő ember irányultsága a világ és a bűn (sajnos keresztyén köntösben is), míg a hívő ember alapvető irányultsága Isten és az üdvösség, de néha letér az útról. De ha le is tér, mindig a Szentlélek kontrollja alatt van, és mindig odaviszi a hű és igaz Isten elé, aki Krisztus érdeméért nemcsak megbocsát, hanem meg is tisztít. Ez egy életen át tartó folyamat.

Ne tagadd és ne leplezd a bűnt, hanem vidd mindig Istenhez, akihez mindig lehet bizalmad: megbocsát és megszabadít!

Facebook Comments Box