Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra! (Lk 16,29)
A fenti nagyon fontos ige a gazdag és Lázár példázatában olvasható (Lk 16,19-31).
Alaphelyzet: él egy gazdag ember, aki nap mint nap fényes lakomákat rendez, és él egy Lázár nevű koldus, aki a kapuja előtt fekszik. Mindketten meghalnak, és a gazdag a lángokban gyötrődik, míg Lázár Ábrahám kebelén vigasztalódik. Miután látja, hogy a maga sorsáért már nem tehet semmit, Ábrahámot kéri, hogy küldje vissza Lázárt a testvéreihez, hogy beszéljen a lelkükre, nehogy ők is a gyötrelem helyére kerüljenek.
Erre hangzik az idézett ige kiábrándító válasza: „Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra!”
Hány olyan ember él ma is, akik nem gondolnak semmire, csak az e világi boldogulásra, és makacsul ellenállnak az evangélium hívásának, mert az megcsonkítaná az általuk teljesnek hitt életüket, amely csak a materiális javakra akar alapozni mindent, elfelejtkezve a maradandó kincsekről! A megmenekülés egyetlen esélye számukra is egyvalamiben rejlik: engedni az evangélium hívásának.
Késő lesz „odaát” változtatni a dolgokon, és szeretteink életén, Istennek engedelmeskedni most, ebben az életben kell! Mózes és a próféták hozzánk is szólnak, sőt: van Jézusunk, és vannak apostolaink, és ha azoknak nem engedünk, egy halott feltámadása sem fog minket meggyőzni: cselt, csalást, trükköt fogunk gyanítani mögötte.
A gazdag és Lázár sorsa között még most kell választanunk, a tanulságot most kell levonnunk!
Forduljunk hát Istenhez, hogy adjon igazi megtérést. Legyen számunkra majd az elköltözés napja hitünk boldog igazolása, és ne késői megbánás és aggódás!
