Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, mely egyre világosabb lesz délig. A bűnösök útja olyan, mint a sűrű homály; nem tudják, miben botlanak majd meg. (Péld 4,18-19)

Ez az ige a Jehova Tanúinak egy kedvenc igéje, amellyel azt szeretnék alátámasztani, hogy létrejöttük óta miért változtak annyit a tanításaik. Jó lelkiismerettel nem gondolnám, hogy erről van szó.

Az ige számunkra, keresztyén emberek számára Krisztus világosságában arról szól, hogy a Krisztusban megigazult, Isten előtt igaznak nyilvánított embernek van egy határozott, Isten által kijelölt útja. Ez az út pedig nem más, mint a naponkénti, folyamatos megszentelődés útja, ami abból áll, hogy egyre jobban megismeri Isten akaratát általánosan is, és az ő egyéni életére nézve. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a naponkénti, folyamatos közösség Isten igéjével és magával Krisztussal a Szentlélek által. Ezáltal világosodik meg folyamatosan az az út, amelyen az igaz ember jár, és ahol nem botolhat meg, és ezáltal teszi Isten képessé az embert arra, hogy ezen az úton járjon. Ennek az útnak a vége az üdvösség.

Ezzel szemben a bűnösök útja olyan, mint a sűrű homály. Nem látja, mit kell tennie, nem látja, milyen úton kell haladnia. Nincs közösségben sem Isten igéjével, sem a Szentlélekkel. Nem látja továbbra sem, hogy mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet (Jn 16,8). Ennek az útnak a vége az örök kárhozat.

Nem tehetünk mást, mint imádkozni Istenhez: teremtsen közösséget a mi lelkünkben Krisztusban önmagával a Szentlélek által, és odaszánást, hogy naponkénti közösségben lehessünk az Ő igéjével!

 

Facebook Comments