Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége, aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer. (Péld 28,13)

Szeretném ezt az igét kimondottan keresztyén (magukat keresztyénnek mondó) emberekre alkalmazni.

Nagy kérdés az, hogy valaki hívő emberként miért akarja takargatni a vétkeit? Legvalószínűbb válasz az, hogy azért, mert nem szeretne tőlük megszabadulni. Az ilyen ember sajnos egy elég jellemző típus a keresztyén gyülekezetekben. Olyan ember, aki valójában két, egymást kizáró létmódban szeretne létezni.

Középiskolában volt egy osztálytársam, aki a testnevelés órákon akkoriban gyakori focimeccseken ide-oda mozgott, hol egyik csapatnál szerelt, zavart, hol a másiknál. Amikor megkérdeztük tőle, hogy mit csinál, azt válaszolta: ott játszom, ahol segítség kell. Ez olyan nagyon szépnek hangzott, csak éppen ellentmondott minden elemi szabálynak. A bűnét takargatni, és nem megvallani és elhagyni akaró „keresztyén” ember is ilyen. Szeretne két, egymással szemben álló csapatban is játszani. Szeretné mindkét világból, létmódból megkapni a legjobbat, szeretne bűnözni, de szeretné az üdvösséget is. Ezt bizony így nem lehet! Az ige egyértelműen azt mondja, hogy ennek a kétfelé sántikálásnak nem lesz jó vége. Ez a kárhozatot jelenti.

A hívő ember előtt csak egy út van a bűnnel kapcsolatban: megvallani Istennek, és a továbbiakban elhagyni. Csak ezen nyugszik meg Isten irgalma.

 

Facebook Comments Box