Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is jelen vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. (Zsolt 139,7-10)

Nagyon találóan mondta egyszer valaki, hogy ez a mai emberi civilizáció, a maga „kultúrájával”, berendezkedésével nem más, mint egy körmönfont, bonyolult barlangrendszer, amely arra szolgál, hogy bujkáljunk benne Isten elől. Aki nap mint nap így bujkál Isten elől a világ útvesztőiben, annak nem túl örömteli üzenet a zsoltáros bizonyságtétele: Isten elől nem lehet elbújni, mindenhol az Ő hatalmában vagyunk.

A zsoltáros nem így éli meg ezt. Neki csodálatos ez a tudás, neki drágák Isten szándékai. Ő tudja, hogy Isten elől nem lehet elbújni, és ez benne nem félelmet kelt, hanem bizalmat és örömet.

Eljön majd az az idő, amikor mindenki, aki életében el akart bújni, aki ki akarta kerülni Istent, így kiált majd a hegyekhez és a sziklákhoz: „Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónon ülő arca elől, és a Bárány haragja elől, mert eljött az ő haragjuk nagy napja, és akkor ki állhat meg?” (Jel 6,16).

De aki ebben az életben a zsoltárossal vallja, hiszi, és életét bizalommal erre építi, az mindenkor Vele lesz az örök üdvösségben.

Facebook Comments Box