Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok, de nem kapjátok meg, mert nem kéritek. (Jak 4,2)

Szomorú azt látni magukat keresztyénnek mondó embereknél is, hogy a szükségeik nagy része irigységből, féltékenységből származik. Szomorú azt látni, hogy ezekért a szükségletekért is – csakúgy, mint a hitetlenek – harcolnak és viszálykodnak.

Itt megint csak egy új útra tanít minket az Isten igéje, és már az elején tisztázandó: nem arra, hogy ne dolgozzunk, ne harcoljunk azért, amire szükségünk van. Hanem megint csak a helyes sorrendre: először kérd el az Istentől! De mielőtt kéred, gondolkodj el rajta, hogy szükséged van-e rá?

Ha kéred, megkapod. Igen, megkapod! Lehet, hogy nem úgy, ahogy te akarod. Lehet, hogy nem akkor, amikor te akarod. Lehet, hogy nem ott, ahol te akarod, de Isten tudja jól, hogy az őt szeretőknek mikor és hogyan adjon.

De kérni kell! Kérni, hogy Isten megszentelje, és hálát adni, hogy a kapott dolog úgy működjön az életedben, ahogy kell. Ha kérés nélkül kapod, és kérés nélkül szerzed, akkor mindig a magadénak érzed, saját önző céljaidra fogod használni. Ha kéred, és kapod, majd hálát adsz, akkor tudsz te is adni, Isten dicsőségére használni, miközben Isten rólad is gondot visel.

Facebook Comments