Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi. (Péld 18,21)

Kétféle értelemben is igaz az ige.

Egyrészt valóban nagy hatalom a nyelv, a szó sokszor teremtő, de pusztító erő is lehet. Arra int minket Isten szava, hogy vizsgáljuk meg szavainkat, mert “minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján” (Mt 12,36b). Hányszor romboltuk le szavainkkal a másik ember önbecsülését, jóakaratát? Adott esetben hányszor gyilkoltunk vele? És hányszor jelentett szavunk vigasztalást, bátorítást, adott esetben új életet?

Másrészt igaz az ige abban az értelemben is, hogy mit vagyunk hajlandóak meghallgatni. A sokféle szó, sokféle nyelv világában élünk. Hangzik felénk az önző, utilitarista világ “evangéliuma”, hangzanak az élet, az individuum szentségének palástjában hangzó, valójában életellenes, halálra vivő szavai.

És hangoznak a valódi evangélium megtérésre hívó és örök életre vivő szavai. Hangzik, hogy mit adott Isten a világ üdvösségéért, és hangoznak az Ő akaratának szavai, hogy ne legyél eltévedve ebben a földi világban.

Egyszóval hangzik az életre és halálra vivő szó. Melyiket szeretjük hallani? Mert amit szeretünk, annak a gyümölcsét esszük: halált vagy életet. Válasszuk mindig az életet!

Facebook Comments