Listámon a legkártékonyabb „keresztyén” mantrák között a 8. hely a következő lózungé:
„A Bibliának bizonyos részei a mai világban már nem érvényesek.”
Igen, nem tévedés, ez egy közszájon forgó „keresztyén” mantra. Konkrét esetet tudok arra, hogy egy presbitérium a gondnok vezetésével testületileg ezt vágta a lelkész fejéhez. A lelkész azóta nem gyakorolja lelkészi hivatását, sőt az egyházunkhoz sem tartozik már – sajnos. Ebből a konkrét esetből is láthatjuk, hogy ez a mantra – bár saját, szubjektív listámon a 8. helyet foglalja el – rendkívül káros és pusztító következményekkel bír, és akár dobogós helyen is lehetne. Azért nincs, mert ez még idézőjelesen sem keresztyén, de mivel szégyenszemre keresztyén körökben is gyakran elhangzik, helye van a listán.
Ez a rendkívül káros mantra abból a végzetes előfeltételezésből indul ki, hogy a Biblia tanítását az adott kor, „a mai világ” sajátosságai mindig felülírják. Ráadásul ezt nemcsak az ószövetségi törvényekre tartják igaznak, hanem alapvető apostoli, sőt jézusi elvekre, parancsokra, utasításokra is. És valóban nem tévedés: vallják ezt magukat hívőnek tartó egyháztagok, presbiterek, sőt lelkészek, teológiai tanárok is.
A legsúlyosabb következménye ennek az, hogy az egyetlen mérce annak megítélésében, hogy mi érvényes a Bibliában és mi nem, nem más, mint az adott ember világlátása, hangulata, divatja.
Nekem csak az lenne a kérdésem, hogy miért tartják még keresztyénnek magukat ezek az emberek? Mitől vallja magát keresztyénnek az olyan ember, aki nyíltan az apostoli ige ellenében mantrázza ezt a szörnyű eretnekséget. „A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1Jn 2,17).
A Biblia minket arra tanít, hogy Isten igéje örök. A korok, divatok, politikai rendszerek változnak, de Isten igéje ökörérvényű, minden korban, az aktuális „mai világban” is azt kell követnünk, mégpedig vita nélkül.
Jó lenne, ha mindenki belátná, aki valamilyen szinten keresztyénnek tartja magát, hogy Jézus szava az igazság: „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el” (Mt 24,35).
Jó lenne, ha akik ezt nem fogadják el, azok távoznának az egyházból, és nem bibliahűen tanító lelkészek, bibliahűen élő hívő emberek lennének rákényszerülve arra, hogy más közösségekbe távozzanak.
