Listámon a legkártékonyabb „keresztyén” mantrák között a 7. hely a következő lózungé:

„Mindig jártam istentiszteletre, bibliaórára, adakoztam, biztos a mennybe jutok.”

Akár kimondva, akár kimondatlanul, de nagyon sok „keresztyén” ember ezt mantrázva nyugtatja a lelkiismeretét arra nézve, hogy tulajdonképpen könnyű a mennybe jutni. A könnyű mennybe jutás hiú és hiábavaló reménységének érdekében annak feltételét vallásos cselekedetek végrehajtásában látja, azok körét is leszűkítve két-három alapvető vallásos cselekedetre. Ezen túlmenően pedig él úgy, ahogy bárki más.

Közte és egy alapvetően ateista ember között csak az a különbség, hogy ő jár istentiszteletre, bibliaórára, dob a perselybe, és évente egyszer befizeti az egyházfenntartói járulékot, míg az ateista nem. És ennyi. Megtérés, újjászületés, Istennek átadott élet; ezek szektás fogalmak számára.

Nehéz lenne felsorolni a próféták, az apostolok és Jézus tanításai közül mindazokat az igei igazságokat, amelyek a lélektelen, külsődleges vallásosságot helytelenítik. Nem ezek a vallásos cselekedetek rosszak, hanem az, ha nincs mögöttük az ember életében igazi tartalom.

Nikodémus számára is kijózanítóak volta Jézus szavai: „Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát” (Jn 3,3). Az újjászületett ember teljesen átadja életét Istennek, nemcsak azt az egy órát vasárnap és szerdán. Az újjászületett ember mindenestől Istené, nemcsak két órája és kétszáz forintja hetente és 7500 forintja évente. Ez a mennybe jutáshoz még kevés.

 

Facebook Comments Box