Listámon a legkártékonyabb “keresztyén” mantrák között a 6. hely a következő lózungé:

“Én jó keresztyén vagyok.”

Jaj, Istenem… Ezzel most mit kezdjünk? Három alapvető problémám van ezzel a kijelentéssel.

Először is: senki sem jó, legfeljebb csak valami relatív, emberi mérce szerint. Magamra sohasem mondanám, hogy jó keresztyén vagyok, az biztos. Akire meg én mondanám, az meg saját magára nem mondaná semmi szín alatt. Csak egyvalaki jó: Jézus Krisztus.

Másodszor: mi alapján akarja ezt valaki eldönteni? Milyen kritériumok alapján? Pláne önmagáról? Ezt rőfre mérik, vagy kilóra? Különböző vallásos cselekedetek mennyisége alapján?

Harmadszor: ezek szerint ha van jó keresztyén, akkor van rossz keresztyén is? Hát nincs! Van keresztyén és nem keresztyén. Igen, sajnos egy népegyházban használunk olykor ilyen kategóriákat, hogy igazi keresztyén meg névleges keresztyén, aktív keresztyén és inaktív keresztyén, de bibliai értelemben ezek nem valós kategóriák.

Bibliai értelemben létezik hívő ember és nem hívő ember. János írja: “Közülünk indultak el, de nem voltak közülünk valók…” (1Jn 2,19a). János nem ismer ilyen népegyházi kategóriákat. Nincs olyan, hogy jó keresztyén és rossz keresztyén! Van újjászületett ember és újjá nem született ember. És ennyi.

Facebook Comments