Listámon a legkártékonyabb „keresztyén” mantrák között az 5. hely a következő lózungé:

„Egy az Isten!”

Ez a közismert „keresztyén” mantra három értelemben is közszájon forog „keresztyén” körökben.

Először mindenki a legalapvetőbb értelmében találkozik vele egy keresztyén gyülekezetben, tudniillik egy végtelenül leegyszerűsített, falusi vulgárökumenizmus értelmében. Amikor halvány lila gőzünk nincs arról, hogy felekezetek viszonylatában mi az, ami elválaszt, és mi az, ami összeköt, mi az, ami közös keresztyén kincs, és mi az, amiben megosztottak vagyunk, mi az, ami közös szolgálati lehetőség, és mi az, amiben ez még nem lehetséges. Egy a lényeg, hogy egy Istenben való hit összeköt. Különbségek nincsenek, vagy csak külső különbségekre redukálódnak, a saját igazságunk viszonylagossá válik.

A második értelme ennek a lózungnak az, hogy a saját emberi értelmem alapján nem tudom felfogni a Szentháromság titkát, és emiatt hitben elfogadni sem tudom. Így arra a következtetésre jutok, hogy Jézus nagy ember volt, és „egy az Isten”, az Atya. Bár külsőleg megmaradok a saját trinitárius felekezetemben, mégis, lényegét tekintve unitáriussá válok.

Harmadszor sokan azt a képzetet társítják a megállapítás mellé, hogy „egy az Isten, akihez sok út vezet”. Leginkább azoknál van ez így, akiknek van egy valóban jogos igényük egy tartalommal teli, mély spirituális hitre, amit sokszor nem találnak meg a népegyházi keretek között, de nem a bibliai alapon akarják ezt megtalálni, hanem különböző bibliaidegen, sokszor keleti gyakorlatokban. Így aztán ennek az egyéni „keresztyén” hitnek számos szinkretista változata lehet: kriptobuddhista, kriptomohamedán, stb. A Biblia alapvető igazságának mondanak ellen, ami szerint Jézus az egyetlen út: „Aki tagadja a Fiút, azé nem lehet az Atya sem. Aki vallja a Fiút, azé az Atya is” (1Jn 2,23).

Ennek a mantrának mindhárom változata rendkívül káros és veszélyes a keresztyén hitre nézve.

Facebook Comments Box