Listámon a legkártékonyabb “keresztyén” mantrák között a 2. “ezüstérmes” hely a következő lózungé:

“Nem vagy Isten, nem ítélheted meg, hogy valaki hívő vagy nem.”

Az előkelő 2. helyezett a listán amennyire veszélyes és káros, annyira könnyen meglátható a Biblia és a józan ész alapján a lehetetlensége.

A megállapítás egy végzetes és alattomos fogalomcsere eredménye. Amit ugyanis én nem ítélhetek meg egy másik emberben, és főleg nem dönthetek felőle, az nem más, mint az üdvössége. Azt valóban nem dönthetem el, hiszen nem látom a jövőt, nem látom – akár élete utolsó perceiben – a megtérése pillanatát. Nem tudhatom, hogy ő lesz-e a megtérő gonosztevő a kereszten Jézus mellett, vagy a megátalkodott szívű (Lk 23,39-43).

Azzal, hogy ez a kártékony mantra egy alattomos fogalomcserével az üdvösség helyére teszi a gondolatmenetben a hit állapotát, egy egész sor káros következményt implikál a gyülekezetre és az egyházra nézve. A legsúlyosabb káros következmény az, hogy a hitem megléte (vagy meg nem léte) ennek alapján csak az én belső világomra korlátozódik, tehát annak nem kell, hogy objektíve látható, megítélhető jele legyen az életemen.

Ennek Jézus egyértelműen ellentmond a Hegyi beszédben: “Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik báránybőrbe bújva jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, a rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt” (Mt 7,15-18). Jézus tehát egyértelműen közli, hogy a tanítványok alkalmasak egy ember igazi hitének megítélésére, a gyümölcsei alapján. “Ezüstérmes” mantránk ezzel szemben azt állítja, hogy a hívő embernek nincs jogosítványa arra, hogy felismerje a báránybőrbe bújt farkast, teljesen tévesen, bibliai alap nélkül, sőt a Biblia ellenében, beláthatatlanul káros következményekkel.

Facebook Comments