Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél! (Gal 6,1)
Lehet-e helyreigazítani a másikat a gyülekezet közösségében, és ha igen, akkor hogyan?
Az ige alapvető válasza az, hogy igen, ha te már Isten által helyreigazított ember vagy. Mit jelent ez? Semmiképpen sem azt, hogy igen, helyreigazíthatod, ha te már nem követsz el bűnt, és nem esel kísértésbe, mert tudjuk nagyon jól, hogy ilyen ember nem létezik.
A kísértésnek ellen lehet állni, de itt a kísértés nem általános értelemben szól, hanem egy konkrét kísértéstől óv az apostol: a gőg kísértésétől. Attól, hogy miközben mást helyreigazítasz, magadat valami extra embernek tartsd. És mi a helyreigazítás módja? Azt mondja az apostol, hogy szelíd lélekkel.
Jézus Krisztus példája alapján, ahogy a házasságtörő asszonnyal teszi. Amikor Jézus bölcs válaszára mindenki elmegy, otthagyva a köveiket. Augustinus mondja olyan utolérhetetlen szépséggel: „ketten maradtak ott, a nyomorúság és az irgalom”. Mert ahol a Lélek munkál, ott az ádáz bűnös nyomorult lesz, és az, akiben megjelent az Isten, irgalom. És ezzel az irgalommal mondja, hogy nem ítél, de azt is, hogy „ne vétkezzél!”. Helyreigazít, de nem ítél. Szelíd lélekkel.
