Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét. (Gal 6,2)

Nem gondolom, hogy lenne közöttünk valaki, aki még nem hallotta ezt. Olyan sokat látjuk igés kártyákon, könyvjelzőkön, igés képeslapokon. És mondjuk: milyen csodálatos ige, hiszen a keresztyén diakóniára hívja fel a figyelmet: hordozzuk egymás terhét, segítsünk egymásnak, hisz jobb adni, mint kapni! És ez a teljes Szentírás talaján meg is áll. Ugyanakkor nem spórolhatjuk meg azt sem, hogy megvizsgáljuk, hogy itt, ebben a kontextusban, konkrétan mit jelent ez az apostoli intelem.

Az apostol arról beszél, hogy igazítsd helyre a bűnöst szelíd lélekkel, és miközben ezt teszed, ne ess bele a gőg kísértésébe. És most egy új elemmel bővíti érvelését, gondolatmenetét. Mert itt a teher sem általános értelemben szerepel. Nem másról van itt szó, mint arról az óriási teherről, amely kivétel nélkül mindannyiunk sajátja: a bűn terhéről. „Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét”.

Mert mi a Krisztus törvénye ebben az értelemben? Az, hogy bár ő bűntelen, nem hordozza – azt, amit mindannyian – a bűn terhét, mégis magára veszi azt, mintha a sajátja lenne, és meghal a kereszten mindannyiunk terhe miatt. Mit is jelent tehát ez a felszólítás? Azt, hogy miközben szelíd lélekkel helyre akarsz igazítani mást, úgy óvd meg magad a gőg kísértésétől, hogy úgy vedd magadra a másik esendőségét, kísérthetőségét, bűnös voltát, mintha a sajátod lenne, ahogy egy sokkal egyetemesebb és érvényesebb értelemben Krisztus tette, ahogy Ő azt az Atyától kapta.

Facebook Comments Box