(Megjelent a Dunántúli Református Lap 2014. évi karácsonyi számában.)

„Az ökör ismeri gazdáját, a szamár is urának jászlát, de Izráel nem ismer, népem nem ért meg engem.” (Ézs 1, 3)

A régi freskókon, ikonokon, kódexek iniciáléin, és manapság is a betlehemeken soha el nem maradó két figura az ökör és a szamár, alakja, mert már az egyházatyák korától kezdve a keresztyén írásmagyarázat ezt a rövid kis ézsaiási igeverset messiási próféciaként értelmezve ennek a két állatnak a figuráját elmaradhatatlanul oda helyezte az idilli karácsonyi képbe.

A prófétai igét azonban nem is annyira a jászol asszociációja köti össze a karácsony ünnepével, mint inkább az egésznek a korántsem idilli üzenete. Zavarba ejtő módon idézi ugyanis bennünk azt a keresztyén hagyományban kitörölhetetlenül karácsonyi igévé vált jánosi prológust, amelynek szomorú mondata kétségbeesetten és félreérthetetlenül cseng össze a próféta szavaival: „A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: a saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt. (Jn 1, 10-11).

A meg nem értettség isteni panasza, az, ami összeköti a prófétai szót és János karácsonyi üzenetét. Nincs elterjedtebb ünnep, mint a karácsony, ugyanakkor ez a leginkább félreértett ünnep is. Nem értjük Istent, nem értjük Krisztust, sem eljövetelének titkát. Nem értjük, mert nem fegyverekkel közeledik, hanem Lelkével akar megszólítani, újjászülni, átalakítani. Csak azok ismerik fel, akiknek van a szívében vágy valami jobbra, és akiknek van a szívében sóhaj a változásra, akik őszintén tudnak fohászkodni a karácsonyi ének szavaival: „Szülj újjá, értünk ma született Jézusunk a Te Lelkeddel!” Nem ismerte fel Heródes, mert szívében nem volt más óhaj, mint a hatalomvágy, és a hatalomnak a minden áron való megtartása. Nem ismerték fel a tudód, tanult emberek, az írástudók, akik ismerik az Isten szavát, idézik is a megfelelő passzust, és mégsem fognak fel semmit annak komolyságáról.

És kik értették meg? A bölcsek, akiket tudományuk vezet Jézushoz, és a pásztorok, akiket a szívük, akiknek az angyali szózat is elég, hogy higgyenek.

Ezen a karácsonyon kérdőn fordul felénk is a szépen megépített betlehemekből az ökör és a szamár: „Mi tudjuk, hogy kihez tartozunk, ki a gazdánk. Te tudod-e?” Adja az Örökkévaló Isten, hogy felelhessünk rá egy igazi, hitvalló, karácsonyi igennel. Igen, mi tudjuk, Urunk, hogy hozzád tartozunk, és az első karácsony bizonyság nekünk arra, hogy Szabadítónk van, és Őáltala Örök életünk! Ámen!

Facebook Comments