Ezután Jézus Jerikóba ért, és áthaladt rajta. Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt. Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kis termetű lévén, nem láthatta a sokaságtól. Ezért előrefutott, és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. (Lk 19,1-4)

Zákeus történetében több perspektívával is azonosíthatjuk magunkat. Fő kérdés az, hogy látjuk-e Jézust?

Lehet, hogy magunkat keresztyénnek tartjuk, miközben mi vagyunk a sokaság, akiktől a kereső zákeusok nem láthatják meg őt. Mert eltakarjuk Őt névleges keresztyén életünkkel, a krisztusi névhez nem méltó torzsalkodásainkkal, tisztátalan, a keresztyén élettel nem kompatibilis gondolatainkkal, tetteinkkel.

Lehet, hogy meg vagyunk elégedve magunkkal, időleges nyomorúságainkra kitalált időleges emberi megoldásainkkal, és nem is keressük azt, aki a legfontosabb nyomorúságunkra, a bűnre és a halálra egyedüli megoldás, és nem is akarunk átlátni azokon, akik eltakarják őt előlünk.

Zákeus vadfügefája másra tanít minket. Arra, hogy a Jézust méltatlan életükkel eltakaró sokaságon felülemelkedve a maga tisztaságában Őt lássuk, ahogy megmutatja nekünk az evangélium, hogy elvehessük ígéretét: “ma lett üdvössége ennek a háznak”.

Facebook Comments