Zákeus pedig odaállt az Úr elé, és ezt mondta: Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit törvénytelenül vettem el, a négyszeresét adom vissza annak. Jézus így felelt neki: Ma lett üdvössége ennek a háznak, mivelhogy ő is Ábrahám fia. (Lk 19,8-9)

Nagyon sok keresztyén ember – főleg minket, protestánsokat fenyeget ez a veszély – azt hiszi, hogy ha Krisztus egyszer megváltott, akkor nekem már semmit sem kell tennem, és élhetem úgy az életemet, ahogy eddig éltem, egy relatív, emberi mércével mért jóságban.

Zákeus felismerte Jézus nagyságát, és ennek a nagyságnak az erőterében nem mondott le saját megújult életének lehetőségéről. Új, Krisztusba vetett hitéből levonja a gyakorlati konzekvenciákat. Nem elégszik meg azzal, hogy Jézussal „jó viszonyba kerül”. Tudja, hogy mit kell tennie, és meg is teszi.

Vajon mi tudjuk-e, hogy mit kell tennünk, ha Krisztus befogadjuk az életünkbe? Tudjuk-e, hogy mi az, amit többé nem tehetünk? Mert az üdvösség ígérete csak akkor hangzik, ha ez is helyreáll az életünkben. Nem a cselekedetek által lesz üdvösségünk, de Krisztus igazi megismeréséhez ez is elválaszthatatlanul hozzá tartozik.

Zákeus tudta, hogy milyen hálával tartozik Istennek a Krisztusban kapott üdvösségért. Mi vajon tudjuk-e?

Isten adja, hogy miután megismertük Őt Krisztus által, tudjuk szomjas szívvel kutatni, és életünkben a lehető legteljesebben betölteni az Ő akaratát!

Facebook Comments Box