(Az igehirdetés megjelent a “Zsoltárok könyve – 159 dunántúli prédikáció” című kötetben, 2011-ben.)

Elhangzott: Révfülöp, Balatonszepezd, Köveskál, Monoszló, 2011. május 15.

Textus: Zsolt 87

„Kórah fiainak zsoltáréneke. Szent hegyen alapította az ÚR Sion kapuit: jobban szereti Jákób minden lakóhelyénél. Dicső dolgokat beszélnek rólad, Isten városa! (Szela.) Egyiptomot és Babilóniát azok között fogom említeni, akik ismernek engem. Filiszteának, Tírusznak és Kúsnak itt van a szülőhazája. Sionról pedig ezt mondják: Mindegyiküknek ez a szülőhazája. A Felséges szilárdítja meg ezt. Az ÚR számba veszi a népeket, amikor beírja őket: Itt van a szülőhazájuk. (Szela.) Körtáncban éneklik: Minden forrásom belőled fakad.”

Kedves testvérek az Úr Jézus Krisztusban!

Amint azt említettem, egy nehéz Zsoltárról van szó. Ez a Zsoltár az úgynevezett Sion-énekek közé tartozik, amelyek alapvetően Sion nagyságáról, dicsőségéről szólnak. S hogyha egy ilyen zsoltár kerül egy keresztyén bibliaolvasó kezébe, vagy egy igehirdető kezébe, akkor elgondolkodhat, hogy ennek a zsoltárnak mi számunkra itt és most az üzenete.

Alapjában véve két megoldást követhetnénk. Az egyik megoldás az, hogy azt mondjuk, hogy számunkra ennek már nincsen aktualitása, vagy azt mondjuk, hogy ez csak a zsidó nép számára volt aktuális, s csak számukra aktuális. A másik megoldás pedig az, amikor azt mondjuk, hogy minden igazságtartalmat ebből a zsoltárból elvonunk, és csak elszellemiesítve egyfajta behelyettesítő teológiával azt mondjuk, hogy a keresztyén gyülekezetre vonatkozik. Én úgy próbálom magyarázni, úgy próbálom továbbadni most a testvéreknek, ahogy én kaptam a Mindenható Istentől.

Ahhoz, hogy megértsük, hogy miről is szól ez a zsoltár, tisztáznunk kell azt, hogy mi is az, hogy Sion. Alapvetően a maga szó szerinti értelmében Sion egy hegy Júdeában, az észak-dél irányban elhelyezkedő Júdeai hegyláncnak egy olyan hegye, amely szent hely volt már azelőtt is, hogy Izrael népe bevonult volna az ígéret földjére, Kánaánba. Már Ábrahám idején, Melkisédek főpapsága és királysága idején is Jeruzsálem az a város, mely itt, ezen a hegyen helyezkedett el. Egy szent hely volt, s még inkább szent hellyé vált akkor, Izrael népe elfoglalta a helyét ott, hiszen ez lett a főváros, ez lett minden életnek a középpontja. A Sion-hegy és az azt körül vevő város, Jeruzsálem. És kiterjesztett értelemben, ahogy a zsoltárok számos helyen említik: Sion maga Jeruzsálem. Hiszen a felolvasott zsoltárunk második verse is azt mondja, hogy „dicső dolgokat beszélnek rólad, Isten városa”. Sion maga Jeruzsálem, a szent város, amelyről azt mondja a felolvasott ige, hogy „jobban szereti az Úr Sion kapuit Jákob minden lakóhelyénél”. Isten szemében kiemelt hely ez a város. Jeruzsálem a szent város, mert ez Isten jelenlétének a helye. Innen árad ki minden forrás, ahogy mondja a felolvasott zsoltár az utolsó versben. S a felolvasott zsoltárnak talán ez a legfőbb verse és legfőbb üzenete, ez az utolsó: „körtáncban éneklik: minden forrásom belőled fakad”. Olyan ez az ige, testvérek, mint egy drágakő, egy gyémánt, amit ha feltartunk a fény felé, bármilyen irányba mozgatjuk mindenütt ragyog, mindenütt megvan a maga ragyogása, a maga értelme.

Hozzánk, keresztyén emberekhez alapvetően három értelemben szól ez a szoltár.

Az első üzenet az, hogy valóban, a maga szó szerinti értelmében is, számunkra, keresztyén emberek számára is onnan jön minden forrás. Onnan, Jeruzsálemből. Ma is megáll a felolvasott igének az a szava, hogy „Szent hegyen alapította Isten Sionnak kapuit, s jobban szereti Jákob minden lakóhelyénél” Számunkra, keresztyén emberek számára ez a forrás és ez a központ még most is, még ma is. Akármilyen nép, akármilyen állam veszi körül ezt a várost, Jeruzsálemet. Bár a szent hegyen jelenleg a Sziklamecset van, mégis onnan jön minden forrásunk. A mi hitünk középpontja – ha helyet kell meghatározni – ma is Jeruzsálem. Nem Róma, de nem is Debrecen, hanem Jeruzsálem. Ez az a hely, ahol minden történt, ami számunkra jelentős és fontos. Mindennek ott van a forrása. Mindennek ott van a gyökere, ott, Sionban, Jeruzsálemben, Isten egykori jelenlétének a színhelyén. Hogyan? Onnan fakadnak az ünnepeink. Legfőképpen a húsvét és a pünkösd. És nem csak onnan a szent városból, Sionból, hanem Izrael népétől származik minden, ami a mi hitünk alapja. Mint forrás, mint gyökér minden onnan fakad, és onnan jön. Lehet azt mondani testvérek, hogy ha antiszemiták akarunk lenni, hogy Jézus igazából valami pártus herceg volt. Sokan még azt is mondják, hogy ami a Bibliában történt, az nem ott és akkor játszódott, hanem valahol máshol. Sokan a Kárpát-medencébe teszik ezt a helyszínt. Csak akkor a Biblia szavát hazudtoljuk meg, testvérek. Minden forrásunk Sionból, a szent városból fakad. Minden onnan jön, ami a mi keresztyén hitünknek is az alapja. Azt mondja Pál apostol a Rómabeliekhez írt levelének 11. fejezetében, hogy Izrael a gyökér, az olajfának a gyökere. Amiből igaz, hogy egyesek kivágattak és kitörettek, Isten pedig vad ágakat hozott máshonnan és beoltotta őket. De Istennek hatalma van őket újra visszaoltani, és vissza is fogja őket oltani. A gyökér nem válik semmissé.

Testvérek, az a gyülekezet, az az egyház, amely el akarja magát vágni a gyökereitől, el akarja magát szeparálni a forrástól, pusztulásra van ítélve.

Azt is mondja a felolvasott zsoltár, hogy „Egyiptomot és Babilóniát azok között fogom említeni, akik ismernek engem. Filiszteának, Tírusnak és Kúsnak itt van a szülőhazája.” Mindegyiknek itt van a szülőhazája. Nem úgy, mint Izrael népének. Szellemi, lelki értelemben igen. Gondoljunk csak a Biblia legelején Noé áldására és átkára, amit három fiára mond, Sémre, Hámra és Jáfetre. Sémtől származnak a sémita népek, Izrael népe is. Jáfettől származik a legnagyobb csoport, ide tartozunk mi, magyarok is. Mit mond Noé Jáfetnek? „Terjessze ki Isten Jáfetet, lakjék Sém sátraiban” (1Móz 9, 27). A sátor a szent hely: lakozzék Sém hitében, legyen számára Sém hite az ő hite.

Ugyanakkor testvérek van számunkra egy másik üzenete is a felolvasott igének: Sion számunkra most mégis itt van. Mert az Isten jelenlétének a helye számunkra itt van, a Szentlelke által jelenlévő Krisztusban, a mi Urunkban. Mert Ő a templom, amit harmadnapra megépít. Sion eszméjének az a lényege testvérek, hogy Istennel nem lehet bárhogy találkozni. Nem lehet egy saját magunk által kijelölt úton elindulni. Istennel mindig az ő jelenlétének a helyén, ahol Ő kijelöli, ott lehet találkozni, s számunkra ez Jézus Krisztus. Rá is igaz az, amit a zsoltár mond: minden forrásom belőled fakad. Minden forrás Krisztusból jön, ami a mi életünkhöz szükséges. Olyan szép szavakban írja le ezt János evangéliuma: „Én vagyok az élet kenyere.” Az, ami szükséges az én életben maradásomhoz, az alapvető életemhez. Én vagyok az igazi szőlőtő, én vagyok a feltámadás és az élet. Én vagyok az út, az igazság és az élet, én vagyok a jó pásztor. Én vagyok minden, ami a te életedhez, életben maradásodhoz, és üdvösségedhez szükséges. Minden forrásom belőled fakad, minden élet tőled jön. Ahogy egy másik zsoltár mondja: „mert nálad van az életnek forrása, a te világosságod által látunk világosságot”. Krisztus az, aki által lehetővé válik, hogy „Egyiptomot és Babilóniát azok között fogom említeni, akik ismernek engem. Filiszteának, Tírusnak és Kúsnak itt van a szülőhazája.” Egyiptom a szolgaság helye, Babilónia a fogság helye, Filisztea az ősi ellenség, és mégis mindegyiknek ott van a szülőhazája, mégis mindegyik ott született és ott születhet.

Hogyan? Úgy, ahogy Jézus mondja, amikor Nikodémus kérdezi János evangéliumában: „ami testtől született test az, ami lélektől született, lélek az.” Így lehet újjászületni. Mindegyiknek ott van a szülőhazája, Jézus Krisztus jelenlétében. Mindenki általa születhet újjá és nyerhet új életet, és nyerhet örök életet. Így veszi számba az Úr a népeket, amikor beírja őket: itt van a szülőhazájuk. Benne megtalálhatja minden nemzet, minden bőrszín azt, amire szüksége van. Az üdvösséget, és a megtartatást.

Ezért mondhatjuk el testvérek, hogy ez a zsoltár egyszerre szól a múltról, egyszerre szól a jelenről és szól a jövőről. Mert Siont említi, a szent várost, Isten városát, s már említi Egyiptomot, Babilóniát, Filiszteát, Tírust, és Kúst, mint olyanokat, akiknek itt van a szülőhazájuk. Ez az, ami Krisztusban lehetséges, és Krisztusban érvényes, egyszer és mindenkorra.

És számukra még inkább érvényes ez a zsoltár egy másik értelemben is, hogy Sion maga a keresztyén gyülekezet, mert ez is Isten jelenlétének a helyszíne. Sion itt és most mi vagyunk. Azt mondja Péter apostol az első levelében, – idézve Ézsaiást – hogy letettem Sionban egy szegletkövet és ezen „ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által” (1Pét 2, 5). A templom, testvérek, nem ez az épület, amiben vagyunk. A templom mi magunk vagyunk, mint keresztyén gyülekezet. Elmondhatjuk-e magunkról így, hogy mi vagyunk Sion és rólunk dicsőséges dolgokat beszélnek? Elmondhatjuk-e magunkról, hogy jobban szereti Jákob minden lakóhelyénél Sion kapuit? Elmondhatjuk, mert Isten valóban szeret minket. Mi magunk vagyunk Sion, ahogy annyi énekünk beszél erről: „Ó, Sion ébredj, töltsd be küldetésed.” Ó, keresztyén gyülekezet ébredj, töltsd be küldetésed! Mi vagyunk az élő kövekből felépült Sion, amelyben minden kőnek megvan a maga helye, megvan a maga szolgálata. Mi vagyunk azok, akik különböző népekből, különböző emberekből épülünk fel egy lelki házzá.

Minden forrásom belőled fakad, keresztyén gyülekezet. Mondhatom ezt személy szerint is, de mondhatjátok ti is. A Biblia szerint nincs olyan, hogy magányos keresztyén. Nincsen olyan, hogy otthon imádkozom, a templomot meg meghagyom nektek. Minden forrásom belőled fakad, Sion, keresztyén gyülekezet, Isten városa. Belőled, keresztyén gyülekezet, aki az Isten jelenlétének a megtestesítője, Krisztus teste vagy.

Sion lehetsz te magad is, testvérem, mert azt mondja az Írás, hogy ti magatok a Szentlélek templomai vagytok. Te is lehetsz egymagadban is Sion, Isten városa, de akkor válhatsz Sionná igazán, hogyha ott vagy a közösségben, az élő kövek gyülekezetében, akik által az egész épület szépen egybeilleszkedik, ahogy mondja az ige, te magad vagy a Szentlélek temploma. Beszélnek-e rólad dicső dolgokat? Jobban szeret-e téged Isten Jákob minden lakóhelyénél? Igen. Szeret az Isten. Mondhatja-evalaki azt rólad családban, rokonságban, baráti körben, hogy minden forrásom belőled fakad? Olyan szép az a történet a Szentírásban, a Samáriai asszony története, amikor kimegy a Samáriai asszony a kúthoz, Jákob forrásához vizet meríteni és azt mondja neki Jézus, hogy aki ebből a vízből iszik, az ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, az soha többet meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne. Vagy-e te ilyen forrás? Akiről elmondhatja az az ember, akinek éppen szüksége van rád, hogy minden forrásom belőled fakad. Nem azért, mert te vagy valami nagy, vagy kiváló, hanem azért, mert él benned a Krisztus? Mert ez a keresztyén élet. A Krisztus élete tebenned. Minden forrásom belőled fakad, Sion, Istennek városa.

És onnan fog fakadni számunkra is minden forrás, mert azt mondja a Szentírás, hogy a messiási üdvkorszakban Isten helyre fogja állítani ezt a várost. Isten helyreállítja számukra a legnagyobb Siont, a végső Siont, amiből szintén minden forrásunk fakadhat. Ez a Sion a mennyei Jeruzsálem, a mennyei üdvösség állapota. Amely – ahogy János írja – a mennyből száll alá. A mennyei Sion, a mennyei szent város a mi üdvösségünknek minden forrása. Mert ez ad értelmet a mi reménységünknek. Az, hogy örök életünk van, hogy ott leszünk majd egy napon együtt vidámságban. Akkor már úgy, hogy nem lesz könny, nem lesz gyász, nem lesz halál. Együtt, körtáncban mindannyian. Ez adhat értelmet reménységünknek, s egész életünknek. Ez teszi rá a pecsétet, az áment a mi keresztyén életünkre. Elmondhatjuk-e ezt valóban, testvérek, csak úgy magunkban, halhatatlanságra teremtett lelkünkben? Mondjunk rá egy igent. Mondjuk rá azt, hogy valóban minden forrásom belőled fakad, Isten városa. Minden forrásom belőled fakad, uram, Jézus Krisztus. Minden forrásom belőled fakad, keresztyén gyülekezet, Isten jelenlétének a helye. S minden forrásom onnan fakad, a jövőből, a mennyei Jeruzsálemből.

Ezért csodálatos ez a felolvasott zsoltár, testvérek, mert egybefonódik benne múlt, jelen és jövő. Egybefonódik benne mindaz, ahogy Isten látja a dolgokat. Nem múltban, jelenben és jövőben, hanem kronoszban, Isten idejében, örökös örökkévalóságban, ahol bármit tesz az ember mindennek értelme, célja van. Ott, ahol Isten már látja, hogy a mi életünknek is hol van a célja és hol van az értelme. Így fonódik össze ebben a zsoltárban múlt, jelen és jövendő. Isten városa, amely múltban, jelenben és jövendőben más, és mégis egy, a Mindenható Isten áldott jelenlétének a helyszíne. És adja Ő, hogy múltban, jelenben és jövőben ebben éljünk, ebben létezzünk és minden forrásunk ebből fakadjon. Adja Ő, a minden kegyelem Istene, hogy így legyen! Ámen!

Facebook Comments