Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet. (Mt 13,44)
Gyerekkorom kedvenc tréfája volt a pöttyös nyakkendős vicc.
Egy vándor a sivatagban eltéved, elfogy az ivóvize, a szomjhalál küszöbén találkozik egy karavánnal, akik inni adnak neki, de sajnos az ellenkező irányba haladnak. Útbaigazítják, és egy furcsa ajánlatot tesznek neki: vegyen tőlük pöttyös nyakkendőt. Udvariasan elutasítja, és továbbhalad. Ez még kétszer megtörténik vele, míg végre eléri az oázist, amelynek kapuján egy felirat díszeleg: „Belépés csak pöttyös nyakkendővel!”.
A szántóföldben elrejtett kincsről szóló példázat szerint olyan elrejtett kincs a mennyek országa, mint a viccben a pöttyös nyakkendő. Élete során a legtöbb embernek hirdetik, felajánlják az evangélium igazságát, a mennyek országának örömhírét, de haszontalan, felesleges dolognak ítélve olyan sokan elutasítják. Igazak Pál szavai: „A nem lelki ember pedig nem fogadja el Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti…” (1Kor 2,14a).
Boldogok azok, akik elfogadják, és életükben az első helyre helyezik annak értékét, hogy már itt, ebben az életben övék a mennyek országának reménysége, mert megkapták a lelki ember-lét kegyelmét.
Ők a boldogok, mert egy nap mindenkinek meg kell állnia egy kapu előtt, amelyen nem lehet majd belépni Krisztus igaz ismerete és újjászületett szív nélkül.
